Fedeles lovarda világítása

A fedeles lovarda alapvető célja, hogy időjárástól, a természetes fényviszonyoktól függetlenül, állandó légkör mellett, kellemes környezetben adhassuk át magunkat a lovaglás élményének akár lovasiskoláról, voltizsálásról, vagy terápiás lovaglásról legyen is szó.

A fedeles lovardában az ipari csarnokvilágításoktól eltérően, a kedvező látási viszonyok megteremtésén túl a ló számára ideális fényviszonyokat kell teremteni. A világítás kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a ló látótere az állat fejformája miatt az emberénél lényegesen nagyobb, kb. 320°-os. A látótér legnagyobb részében a monokuláris (egy szemmel való) látás miatt nincs térlátás, tehát a térérzet hatását a világítással kell megteremteni. A ló látásának különbség- érzékenysége – főleg szürkületi látás esetén - lényegesen nagyobb az emberénél, ezért különösen a fiatal lovak esetében a nagy fénysűrűség-különbségek (kemény vetett, elnyúló árnyékok) kedvezőtlenül hatnak az állatra. Szintén szakirodalmi adat, hogy a ló - veleszületett ösztönei hatására - mindig felméri a kitörés, a menekülési út lehetőségét. Amennyiben a világítás erre nem ad módot, ez az állat nyugtalanságával, zavart és kiszámíthatatlan viselkedésével járhat.(pl. egy mély sötétségbe vesző térrész) A tervezésnél mindig ügyelünk a minél kisebb árnyékot vető, egyenletes megvilágításraLovardában fényt két módon teremthetünk, a természetes világítás beengedésével és felhős, vagy esti környezetben a mesterséges világítással, mely javítja, illetve jelentősen meghosszabbítja a zárt térben folyó tevékenység kihasználhatóságát, és gazdaságosabbá teszi az üzemeltetést.

Engedjük be a napfényt! 
A ló és az ember is jobban kedveli a természetes fényt, mert az evolúció során a dinamikusan változó fényviszonyokhoz alkalmazkodtunk. A megvilágítás mennyiségi és minőségi jellemzőinek folyamatos változása a belső térben is kellemesebbé és természetesebbé varázsolja a sportot. A ló és ember közérzetét, hangulatát és teljesítő képességét is jelentősen befolyásolja a fény, mivel a világítás kihat a hormontermelésre, az éhségérzetre, testhőmérsékletre is. A lovarda nappali megvilágítására a falakon vagy a tetőszerkezetben elhelyezett ablakok és felülvilágítók szolgálnak. A zavaró káprázás ellen a fényt egyenletesen szóró üvegezés, az ablakok két falon való elhelyezése. (Oldalfali ablakokat mindenképpen a ló fejmagassága felett kell elhelyezni.) A közvetlenül a csarnokba beeső napsugárzás rontja a látási viszonyokat és a nyári meleg túlzottan felmelegítheti az épületet, ezért a nap felé nyíló ablakokat kívülről semleges színű napvédővel célszerű árnyékolni és hatékonyan szellőztetni.A legegyenletesebb megvilágítást a tetőbevilágító sáv szolgáltatja.

Sötétből világosság...


Télen, borús időben, vagy esti órákban is szeretnénk lovagolni, amikor a természetes világítás már nem elegendő, ezért mesterséges világítással pótoljuk a sportoláshoz ideális látás feltételeket.  A korszerű világítások kialakításánál nagy segítségünkre lehet a számítógépes fénytechnikai tervezés, amely során a helyi adottságokhoz legmegfelelőbb világítást választjuk ki. A mesterséges világítás kialakításánál figyelembe kell venni a sportvilágításokra vonatkozó európai szabvány lovassport világításra vonatkozó előírásait (EN 12193: Lighting application – Sports lighting), valamint a szakirodalomban fellelhető és a lovassportra vonatkozó ajánlásokat (pl. LiTG: Handbuch für Beleuchtung, Sportanlagen). Az európai szabvány értelmében a lovas pályákat a rajtuk folyó versenyek jellege, fontossága szerint 3 kategóriába sorolják (I: nemzetközi, II: területi és III: helyi rendezvények, edzés). A jellemző tevékenységnek megfelelő horizontális megvilágítási szintek 500, 200 és 100 Ix. Érdemes megjegyeznünk, hogy alacsonyabb megvilágításhoz melegebb színű (sárgásabb) fényforrást, míg a nagyobbhoz hidegebb színű (kékes-fehér) passzol. 
Új lovarda világításának kialakításánál és több évtizede kivitelezett létesítmények rekonstrukciójánál is érdemes világítástechnikai szakemberrel terveztetni a világítást, aki lámpatestek kiválasztásánál, elhelyezésénél figyelembe veszi a korábbi tapasztalatokon alapuló és a szakirodalom szerinti többletkövetelményeket is. A mesterséges sportvilágítás kialakításának számos módja van, nézzünk ezekből néhányat.
Fénycsöves világítás: ezt általában alacsonyabb belmagasságú (<5m) lovardákban, futószáras csarnokokban célszerű alkalmazni, úgy, hogy a lámpatestek az ablakokkal párhuzamosan legyenek felszerelve. A lovardában használatos lámpatestek legyenek por –és pára ellen védettek, továbbá mechanikai védettségüket edzett síküveg lezárással, vagy ütésálló műanyag polikarbonát búrával, továbbá fémráccsal teremthetjük meg. Napjainkban egyre inkább elterjed az elektronikus fénycsőelőtét használata, mellyel az összes fénycsőbetegséget orvosolhatjuk, mivel ezek villogás nélkül kapcsolnak be és üzemelnek, nem zúgnak és a jóval kisebb hőtermelés következtében még energiatakarékosak is. Szabályozható elektronikus fénycsőelőtéttel szerelt világítási rendszerrel megoldható a fokozatmentes fényáram szabályzás és akár a lovarda aktuális funkciójához tudjuk illeszteni a fényviszonyokat. Hagyományos megoldás, hogy világítási hálózatunkat több áramkörre bontjuk, így egyes körök lekapcsolásával kisebb igényű funkciókhoz kevesebb fénnyel és villamos energiával tesszük gazdaságosabbá az üzemeltetést. Fénycsöves lámpatesteket szerelhetjük a mennyezetről lefüggesztve, a kereszttartókra közvetlenül, vagy önhordó sínrendszerben is.
Csarnokvilágítókkal és fényvetőkkel: nagyobb belmagasságú (>5m) csarnokokban gazdaságosabb ezeket a nagynyomású gázkisülőcsövek üzemeltetésére alkalmas ipari lámpatesteket használni. Védettségüket tekintve ugyanaz elmondható, mint a fénycsöves lámpatesteknél azzal a kiegészítéssel, hogy diffúz előtétüveget, vagy káprázást-gátló fényterelőt célszerű alkalmazni, mivel ezek a fényforrások igen nagy intenzitású fényt bocsátanak ki és ha a ló, vagy lovas látóterébe kerülnének, akkor könnyen kápráztatnak. Ha csarnokvilágítóval tervezzük világításunkat, akkor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a megvilágítás térbeli egyenletessége jó legyen (a fénykúpok érjenek össze a padlón), mivel az erős árnyékok nem csak számunkra zavaróak, de a ló számára még inkább és előfordulhat, hogy akadályként érzékeli és megtorpan. A nagynyomású gázkisülőcsöves fényforrások igen energiatakarékosak és élettartamuk hosszú, de bekapcsoláskor és áramszünet után várni kell 5-6 percet, hogy bemelegedjenek és elérjék a maximális fényüket, erre az időszakra jelent megoldást, ha tartalékvilágítást is szereltünk a lovardába. Habár a ló nem ijed meg túlzottan, ha hirtelen sötétben marad, de a lovas annál jobban, ezért érdemes a kijárati utak tartalékvilágításán túl olyan csarnokvilágítókat felszerelnünk melyekbe halogén lámpát is szereltek áthidaló világításként. A csarnokvilágító lámpatestek általában függesztett és mennyezetre szerelhető kivitelűek, míg a fényvetők általában a kengyelüknél fogva felületre szerelhetők.
Összességében elmondható, hogy a jól megtervezett világítással nemcsak a lovarda üzemeltetése válik egyszerűbbé és olcsóbbá, de a kellemes fényviszonyok mellett a ló és lovasa is nagyobb kedvvel jár vissza esténkén, hogy jó hangulatban sportolhassanak.

Liptay László

világítástechnikai szakmérnök